AZ UTOLSÓKERTI -PARTY
Hűvös éjszaka volt. Hideg, eső esett, dörgött, villámlott. Korom sötét volt, a 8 éves Lauren nagyon félt. Átment szüleihez, hogy biztonságban érezze magát. Amikor lefeküdt szülei közé, furcsa hangokat hallott. Nem is furcsákat, inkább ijesztő sikoltásokat. Mintha valakit kínoztak volna az éjszakában. Mivel emeletes panelházban laktak, azt hitte, valaki csak horror filmet néz a felső emeleten.
Mikor felkelt, anyukáját és apukáját nem látta sehol. Gondolta, hogy biztos a konyhában vannak megcsinálni a reggelit. Az anyukája órájára pillantott, hajnali 5 óra volt, de máris, mintha délután fél 2 lett volna. Nappal volt, megnyugtató szellő, madárfütty. Kicsit furcsállta a helyzetet, mert neki ma iskola van. De mivel apukája mindig korán kel, már megszokhatta, hogy már nincs ilyenkor itthon. Viszont a következő pillanatban bejött anyukája, és megnyugtató hangon suttogta:
?.Nyugalom kicsim, csak megcsináltam apádnak az uzsonnát. ?
Lauren megnyugodott. Elaludt. Amikor felébredt, még mindig hajnal 5 óra volt, ráadásul korom sötét, mennydörgés, eső, villámlás, farkasok zaja. Keze izzat.
Lauren kiment a konyhába, hogy megkeresse szüleit. A sivár konyhában senki sem volt. Az ablakokon vergődtek az eső cseppek, a plafonról erős léptek hallatszottak.
Átment a nappaliba. A kis nappali még sötétebb volt, ijesztő volt a hangulat. Az ablak nyitva volt, a függönyt fújta a kintről jövő szél.
A nappali egyből az érkezőre nyílt. Úgy érezte, figyeli valaki. Maciját tartotta markában, magához szorította. A székek ki voltak húzva. Az asztalon a terítő mozgott, gondolta, a be jövő szél miatt. Bement a konyhába. A fiókok ki voltak húzva. Egyik magától visszatolta magát a helyére. Lauren szédült, megvolt ijedve.
Kinyílt a spájz ajtó. A spájzból átlátszó, kék fényben csillogó alakok jöttek ki. Lauren megijedt. Nagyon ismerős volt neki ez a helyzet..
.. eszébe jutott. Ezt múlt éjszaka álmodta. Akkor is szüleivel aludt,.
Amikor a 10-15 lény jöttek ki egymás mellett, megálltak a lány előtt. Az ránézett a macijára.
A macinak piros, izzó szeme volt. A konyhafiókokról és szekrényekről csepegett a vér..
.. az ablakok erősebben dübörögtek, csapkodtak. És egyre több kék lény jött ki a nappaliból,
a szekrényekből, szinte mindenhol. Kivéve a szülei szobájából. Lauren oda futott.
Mikor bement, bezárta maga mögött az ajtót. Hátra fordult.
Az anyukája és az apukája bent voltak, a falakról lógtak lefelé vörös vérrel borítva, egy véres kötéllel a nyakukon, felakasztva. Lauren lebénult, leesett a döbbenettől, a félelemtől, és sírt.
Lauren kimenekült a házból. Futott, ahogy csak tudott. Maciját elejtette, sírt. A város sivár, szürke. Egy árva lélek sincs az utcákon.
Lauren rózsaszín pizsomája csillogott a szürkeségben. Félelem uralkodott.
Ekkor nagy gyerek zaj hallatszott. Sehol senki, nagy rikoltozások, mindenhonnan. Vízhangzott az egész város. Dörgött az ég, esett az eső, sehol senki. Laurent megölték.
A hallottak városa legendája beteljesült. Azóta sem járt egy lélek sem abban az amerikai városban, New York közelében.